Álmok hajója, Titanic
Már a percen édes izgalom remeg,
vágyhajóra szálltak mind a boldogok.
Végre szól a kürt, a gép, ha földohog:
Jézus óvd a jámbor árva lelkeket!
Míg a nagy szalonnak éje felpezseg,
drága ónkupába bájital csurog;
szép imába szállva lent a koldusok,
még ma nem lehetnek ők se vesztesek.
Jár a pór lapátja, mint a fürge nyüst,
szárnya kél hajónknak, izzva leng a lég;
kék szalagra vágyna, égre száll a füst.
Ám a szurkos éjbe’ célba ér a jég,
éle, mint a penge, fénye színezüst.
Neptunusz haragja sújt le, itt a vég.
2012. 01. 20.
Nem mindennapi témát hoztál. Azt hiszem a Titanic katasztrófája, mint megannyi katasztrófa is, az emberi felelőtlenség számlájára írható. Tanulságos a versed.
VálaszTörlés