fecskevár

Biztató

Nyarunknak álma véget ért,

de mégse hidd, hogy elmaradt!

Ne ejts könyűt a meg nem élt,

remegve vágyott percekért,

reánk talál a pillanat!

Szobánkba űz a zord idő,

a sár, a fagy, ha meggyaláz,

lidérces álmok éje nő,

de böjt felé a szédítő

tavaszt idézi már a láz.

Nyarunk hevében újra gyúl

szemedbe már a fényszilánk,

virít a rét, az ég azúr,

madár dalára zeng a húr,

s lobogva ég a régi láng,

Riszál a búza, lesz kenyér,

virágok ajka mézet ád,

karomba már a szél sem ér,

s ha egybe forr a két tenyér,

szemem nevetve néz reád.

2012. április 8.