Rossz angyaljárás
Elült a lárma, nagy
zsivaj,
bezárt a régi jó
manézs.
A lét alél, a szél
szilaj,
metél az éle, mint a
kés.
Magában állt a fák
között,
kezébe' kiflivég
talán,
vacogva, fázva
dörmögött:
jöhetne bár egy
utcalány…
Csodára várva
álmodott
meleg szobába
randinőt,
elűzni ezt az
átkozott,
karácsony éji rongy
időt.
Hiába néz az ég felé,
ma hű fedélre nem
talál,
- a lelke hálni jár
belé -
citálja már a
fagyhalál.
2012. 02. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése