2012. október 7., vasárnap


Múzsámhoz


Titokba csenve, hogy nagyon szeretlek,
feléd a csendbe sóhajt küldök én,
remegve csüngök vágyak köldökén,
s pokolra mennék érted, mint eretnek.

Csodára várva, jönnek ám a percek,
s a csókok árja végre visszatér;
sarán e földnek újra nő babér,
ha régi szikra új reménye serceg.

Tüzünk a vulkán, lávafénye éled,
cipópirosra érett alkonyon,
beteljesülve hozzád tartozom,
dalba szállok, s te csókod visszakéred.

2012. május 16.

1 megjegyzés:

  1. Ez is érdekes szerkezetű, 11-10-10-11 szótagszámú versszakokkal. Szépek benne a költői képek, jó volt olvasni.

    VálaszTörlés