A győztes kövei
(Parafrázis Szalay Sándor Botlókövek című versére)
Éjjeli utakon titkok árnya nő,
rémeket riasztva kong a macskakő.
Monolit magányod bíztatóra vár,
válladon az idő, huhogó madár.
Lábad alól régen kiporlott a Föld,
mögötted árnyékod liheg, nyelvet ölt.
Győztesként tán egyszer dicsőség övez,
de ha az idő nyer, a sors megkövez
Ébred már a világ, jő a virradat,
nap vakuja villan, boldog pillanat!
Élővirágfüzér zászlós falakon,
véget ért hát immár a nagy marathon.
Célba érkeztél, most éljenez a nép,
ám de pörög a film, változik a kép.
Pirruszi győzelem, te tudod csupán…
Meg egy kő majd egyszer, sok idő után.
2011. 11. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése