Őszünkbe kábultan
Talán még tobzódunk
lázas gondolatban,
csak éppen a valót
megélni tabu.
Mállik már a kedvünk,
mint vízben a szappan,
bolyhos bársonyával
betakar a bú.
Szobrot állítnak a
múló pillanatnak
távolba merengő
üveges szemek,
fölöttünk a percek
gyorsan elszaladnak,
fejünkre az ősznek
könnye csepereg.
Csak ülünk itt bénán,
sorsunkba kábultan,
míg a nagyvilágban,
ott kint áll a bál,
majd könnyű permettel
rőt avarba hulltan
enyészeté leszünk,
két fáradt madár.
2011. 11. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése