Kompromisszum
Szerződést kötöttél rég a sorssal,
fogadkoztál: majd betartom én!
Hogyha kell, hát beéred a torzzsal,
s nem baj, ha az ágyad kőkemény,
de megtestesül majd a költemény!
Az öregség szigorú fiskális,
számon kéri most adott szavad.
Megdorgál, és olykor konfiskál is,
ujjat húzni vele nem szabad!
Csorduló könnyed patakká dagad.
Sárgult lapon ott szárad a tinta,
lélek fázik, béna test remeg.
Verstöredék, félszeg sorok, mint a
régi álmok, szertefeslenek.
Némán bámulnak rád az istenek.
2011. 11. 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése