Az ősz válasza
Mottó:
„Hová rohansz így Te ősz, Te szűz arany,
nem látod veszted a túlvilág ködében?”
(Kovács Daniela: Te szép versekbe vágyó)
Indulnom kell Kedves, ne ejts könnyet értem,
forog a napóra, egy álom lejárt.
Bár e szerelemben sok szépet megéltem,
ellobbanó lángom szürke ködre vált.
Gúnyám sem a régi, sietnem kell máris,
foszló rongyaimba beletép a szél.
Körös parti fűzfán fagyöngy a kaláris -
nászi ajándékkal erre tart a tél.
Bágyadt fénysugáron még meglátogatlak,
s hogyha értem vágyad olykor felzokog,
- köszönd meg a késő őszi fuvallatnak -,
arcodon a csókom rózsája lobog,
üzenem, titokban én is megsiratlak,
eléd pár rőt, könnyes levelet dobok.
2011. 11. 13.
Szép ez a válasz. Különösen az tetszik, hogy a mottó kortárs alkotótól származik. Sajnos az ősz már éppen aktuális. A versed jó volt olvasni.
VálaszTörlésZsu