2012. augusztus 24., péntek


Az ősz válasza


Mottó: 
„Hová rohansz így Te ősz, Te szűz arany,
nem látod veszted a túlvilág ködében?”
(Kovács Daniela: Te szép versekbe vágyó)


Indulnom kell Kedves, ne ejts könnyet értem,
forog a napóra, egy álom lejárt.
Bár e szerelemben sok szépet megéltem,
ellobbanó lángom szürke ködre vált.

Gúnyám sem a régi, sietnem kell máris,
foszló rongyaimba beletép a szél.
Körös parti fűzfán fagyöngy a kaláris -
nászi ajándékkal erre tart a tél. 

Bágyadt fénysugáron még meglátogatlak,
s hogyha értem vágyad olykor felzokog, 
- köszönd meg a késő őszi fuvallatnak -,

arcodon a csókom rózsája lobog,
üzenem, titokban én is megsiratlak,
eléd pár rőt, könnyes levelet dobok.

2011. 11. 13.

1 megjegyzés:

  1. Szép ez a válasz. Különösen az tetszik, hogy a mottó kortárs alkotótól származik. Sajnos az ősz már éppen aktuális. A versed jó volt olvasni.

    Zsu

    VálaszTörlés