Árva levél
Friss barázda ontja most a föld szagát,
fény ragyogja már az odvas almafát.
Ágra, rügyre fúj a lenge déli szél,
bomlik ám belőle zsenge zöld levél.
Rejtve szép virága, majd gyümölcse fenn,
hűs ölén a tarka lepke megpihen.
Nyári nap tüzére várva langy esőt,
hajnal égi könnye harmatozza őt.
Csendbe’ véget ér a nyári nagy kaland,
halk zenére vált az őszi múzsalant.
Rozsdamart avarba hull a sok levél,
ám egy - ottfelejtve - még a fán remél.
Bú gyötörte fenn az almaághegyen.
Kis kacsó letépte már, de ám legyen -
lám a fürge mókus odva rátalált,
elkerülte végül így a fagyhalált.
2012. 03. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése