Téli láz
Angyalkezek havat hintenek,
rám tekint egy boldog kisgyerek.
Kezét nyújtja, kabátját veszi,
és mindezt oly örömmel teszi,
mint tettem azt én is ó koron
hancúrozva a szűz hóporon.
Az unokám! Benne a kovász,
nem hagyja nyugton az ősi láz,
mely hajtotta egykor véremet,
mint vad ösztöne a vérebet,
és meg nem állíthatott semmi,
az új világot felfedezni.
2011. 12. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése