Pogány dal
Görögtűz, talmi csillogás.
Hivalkodó fény, semmi más!
Nem festek rózsaszín eget,
pálmaágat, mely integet.
Nem kell az arany, jó a vas,
kenyér, szalonna - bár avas.
Dúdolok, s szürcsölöm borom,
mint boldog ősöm egykoron.
Nem csábít már a pénz. Vagyon
örömét másoknak hagyom.
Üzleti élet? Holt tusa!
Puritán „szépség koldusa”
leszek. Én József Attilát
olvasom most is, s aki lát,
kinevet mind, vagy könnyet ont,
vagy legyint: meghibbant bolond!
Rájuk én ügyet sem vetek.
Szegény világ! Nagyon beteg!
És amíg tollat bír kezem,
eretnek verset vétkezem.
2011. 11. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése